In memoriam
Dr. Péter László
ny. egyetemi tanár, irodalomtörténész, várostörténész, nyelvész, folklorista, a Tiszatáj folyóirat alapító-névadó szerkesztője
Dr. Péter László 1926-ban született Jánoshalmán. 1943-ban diplomázott a Szegedi Tudományegyetemen, 1947-ben summa cum laude bölcsészdoktori fokozatot szerzett, majd 1948-ban magyar-latin-filozófia szakos középiskolai tanári oklevelet. 1968-ban már az irodalomtudomány kandidátusa, 1991-től az irodalomtudomány (az MTA) doktora volt.
1954-től 1956-ig a szegedi Egyetemi Könyvtár munkatársaként, a könyvtár bibliográfiai csoportjában, illetve kézirattárában tevékenykedett. Ekkoriban számos bibliográfia, katalógus készítésében vett részt, valamint különböző kiadványokat szerkesztett. Baróti Dezső irányításával ebben az időben kezdődtek az egyetemen Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásának munkálatai, melybe Péter László is bekapcsolódott, s a sorozat lezárásig részt vett a munkálatokban.
1956-os szerepvállalása miatt egy időre börtönbe került, de később visszatérhetett az egyetemre, hogy folytassa a megkezdett kritikai szöveggondozást. 1961-től a szegedi Somogyi Könyvtárban volt könyvtáros. Ekkoriban kezdett helytörténettel komolyabban foglalkozni. Első jelentősebb munkája ekkor Tömörkény néprajzi írásainak összegyűjtése és kiadása volt: 1963-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó jelentette meg Munkák és napok a Tisza partján címmel a Tömörkény összegyűjtött művei sorozatának záróköteteként. Érdemei közé sorolható, hogy az amerikai magyarság legnagyobb gyűjteménye a Vasváry-hagyaték Szegedre kerülhetett.
Bálint Sándorral baráti kapcsolatot ápolt, bibliográfiáját is ő állította össze. 1986-tól az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd 1990-től nyugdíjazásáig ismét a József Attila Tudományegyetem egyetemi tanára volt. A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából szerkesztője volt az Új Magyar Irodalmi Lexikonnak. Számos elismerést, kitüntetést tudhatott magáénak: 1992-ben Szeged díszpolgárává avatták, 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének birtokosa lett.
Nyugdíjazását követően is aktív életet élt Szőregen: számos publikációja jelent meg, valamint tudományos, irodalmi munkássága kötetbe rendezésén fáradozott. Publikációit három bibliográfiai kötetben összegezték: Apró Ferenc két kötetes munkáját a Gyuris György szerkesztette harmadik követte 2015-ben.
Szegedről egy interjúban egyszer így vallott: „Jószántamból sohasem akartam elmenni Szegedről, csak muszájból. 1956-ban útra kelhettem volna, amint sok barátom el is ment. De úgy lettem volna, mint Baudelaire Albatrosza: ha partra tettek volna, csak botladoztam volna. Szegedi gyökereimtől elszakadva mit csináltam volna Amerikában? Mindennap Juhász Gyulával, Mórával, Tömörkénnyel, József Attilával keltem-feküdtem. Nem tudtam máshol elképzelni az életemet.”
Emlékét megőrizzük.