Az 1921-ben alapított egyetemi könyvtár természetesen nem rendelkezett jelentős régi könyv- és kéziratgyűjteménnyel. A Ferenc József Tudományegyetem gazdag bibliotékája ugyanis az első világháborút lezáró békekötések után Kolozsváron maradt. Az átköltözés utáni könyvtár a szűkös keretekből történő vétel, és az Erdélyi Múzeum Egyesülettől megörökölt kötelespéldány-jog mellett ajándékokból gyarapodott. A nagy adományozó intézmények (Magyar Nemzeti Múzeum, budapesti Egyetemi Könyvtár, Magyar Tudományos Akadémia) mellett több magánszemély is ajándékozott nagyobb mennyiségű könyvet a régi-új intézménynek. Közöttük voltak az egyetem professzorai, munkatársai (Dézsi Lajos, Márki Sándor, Imre Sándor, Szádeczky-Kardoss Lajos) csakúgy, mint olyan, az egyetemen kívül tevékenykedő tudósok, mint Gohl Ödön, vagy Tarnovszky Géza.
Újabb gyarapodást jelentettek az 1949 és 1952 közötti évek, amikor az államosított egyházi és főúri gyűjtemények anyagából az ekkor felállított népkönyvtári elosztó hálózatán keresztül a egyetem könyvtára is részesült. A szegedi egyházi gyűjtemények darabjai például ekkor származtak vissza az anyavárosba.
A könyvtár tulajdonába került régi könyveket hosszú időn át a modern kiadványokkal közös raktárhelyiségekben tárolták, és a feldolgozásban sem érvényesültek speciális szempontok. Az intézmény 1980-ban alapította meg a Különgyűjtemények Tárát. Ezt több szempont indokolta. A legfontosabbak ezek közül az egyetemen folyó történeti, művelődéstörténeti, régi magyar irodalomtörténeti oktatás és kutatás támogatása, az önálló, könyvtári tudományos műhelymunka európai színvonalú környezetének , valamint a régi dokumentumokkal kapcsolatos országos és nemzetközi programokhoz való csatlakozás lehetőségének megteremtése, nem utolsó sorban pedig az értékes dokumentumok megőrzése, eleget téve az állományvédelmi kívánalmaknak. A gyűjtemény középpontjában a régi nyomtatványok és kéziratok állnak, kiegészülve az iskolai értesítők, országgyűlési naplók és nem hagyományos dokumentumok anyagával.
Az alapításkor válogattuk ki a könyvtár anyagából a gyűjtőkörbe tartozó kiadványokat, és kerültek néhány év után jelenlegi, az állományvédelmi szempoknak is megfelelő helyükre. Az akkor mintegy tízezres könyvállomány továbbra is gyarapodik. Az antikváriumok kínálatából igyekszünk szegedi nyomtatványokat, vagy gyűjteményünk számára egyéb szempontból fontos kiadványokat megszerezni, és – bár az anyagi lehetőségek korlátozottak – minden évben gyarapszik ilyen módon is az állomány. Továbbra is kapunk ajándékokat, legutóbb Dörnyei Sándor adományaként 74 darab RMK-kötetet. Néhány tanszéki könyvtárból is kerülnek hozzánk anyagok, 1989-ben például a Bölcsészettudományi Kar Magyar Irodalomtörténeti Könyvtára engedte át gyűjteményünknek a tulajdonában lévő – többségében reformkori – nyomtatványokat, 2001-2002-ben pedig az Országos Széchényi Könyvtár juttatott a többespéldányaiból 2600 művet Szegedre.
A Régi Könyvek Tára különgyűjteményének ékességei a Kiepert-ikerglóbuszok, amelyeket a kor egyik legjelentősebb kartográfusa, Heinrich Kiepert szerkesztett. A földgömböket 2009-ben a Könyvtár és az egyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoportja a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és az Országos Széchényi Könyvtár szakmai segítségével közösen restauráltatta, s ma – tudománytörténeti jelentőségük mellett – a gyűjtemény helyszínének enteriőrjét is alapvetően meghatározzák.
A Régi Könyvek Tára feladatköre az elmúlt években tovább bővült, amikor az egyetemi könyvtárosképzés keretein belül megindult a régi-könyves könyvtáros specializáció. A hallgatóknak ebben a műhelyben van módjuk a gyakorlatban elsajátítani azokat az ismeretek, amelyek a régi nyomtatványok feldolgozásához, a velük kapcsolatos tájékoztatáshoz szükségesek.
